2006. október 24.

Csapágycsere 210-ben II.

Nah írok amíg frissek az emlékek:

Szóval folyt. itt:

Vasárnap délutén nekiduráltam magam és folytattam a motor összerakását.

A blokk összehúzatásánál akadtam el, ugyanis szét sikerült szaggatnom a tömítést.

Ezt beszereztem, persze csak készletben lehetett kapni – fákk! – és most már mindennel felvértezve fogtam a dologhoz.

Ugye ott tartottam konkrétan, hogy csapágyak a helyükön, hajtómű részei a helyükön, főtengely egyik csapágyán passzosan a helyén. Most már csak a blokk összehúzatása volt hátra:

  1. A főtengelycsdapágy belső gyűrűjét felmelegítve kis gázégővel a tömítés beigazgatása után viszonylag könnyedén, kisebb erőráhatásra összepasszintódott a két fél. Ezt egy keményfa darab és kalapács idézte elő mondom : igen kis ráhatásra, passzosan a helyére igazodott minden 1-1,5mm híján szépen. (Csodálkoztami is rendesen, de így volt!)
  2. A csavarok csak ezután játszottak be. Behelyeztem mindegyiket és a maradék 1-1,5mm-ert már ezekkel húztam a helyére könnyedén gond nélkül.
  3. Minden csavart gondosan meghúztam – átlós irányban persze mindet. A hajtókar nekem valahogyan minden gond nélkül éppen középre került összerakáskor. Nem kellett igazítgatni sehová, elsőre középre állt be a dolog.
  4. A hengertalp tömítése következett, kicsit ezt is bezsíroztam
  5. Az új gyűrűket feltettem a dugóra. Na ez kiborított kicsit : nem egyszerű dolog az biztos. Vigyázzak is a gyűrűre, a dugót se sértsem meg vele, de a helyére is kerüljön azé’…
  6. OK, gyűrűk feltéve, henger felhajít, hengerfej és már indul is a moci….. eeeehheheheee, na ez nem így megy!!! Szóval henger felhelyezése : itt a gyűrűkkel meg a kicsit olajos/zsíros kezemmel elszórakoztam kicsit a pincei világítás csodálatos fényözönében mire sikerült – szó szoros értelmében – beleerőszakolni a gyűrűket a hengerbe, nem semmi kis meló volt. Káromkodásaimról lexikonokat lehetne írni amik elhangzottak a fejemben, de nem adtam fel, gondoltam biztosan így kell ennek lennie.
  7. A henger ráküszködése után az új gyűrűkkel nem igazán akart a dugó mozogni a hengerben, így tehát alsó holtponton rátoltam szépen és feltettem a hengerfejet. Valóban vannak hengerfej csavarok (40HUF/db) amik dupla magasak mint a sima anyák. Természetesen elsőre fordítva tettem fel, mert már tökre be voltam indulva, aztán felment rendesen ahogyan kell.
  8. Most jött a blokknak a vázra felszerelése. A régi csavarokat használtam fel, mivel eddig is megfeleltek erre a célra, ezután is meg fognak. A menetük jó volt, nem sérült még meg. Ez a dolog ment simán. (hehh!!)
  9. Szimmeringeket beraktam a helyükre. Nah ez sem ilyen ecccerűen ment. Egyik sem akart szépen rábeszélésre bemenni a helyére, mindnek elkelt az erőszak. Kíméletesen persze már amennyire lehetett. (Itt hibáztam!!!) Nem tudom pontosan meddig kell egy szimmeringnek belemenni a blokkba, vagy a fészkébe, de én mindet koppig vertem bele.
  10. Kuplungok, gyújtás alaplap, mágnes (kis ék nem marad ki!), lánckerék, bringa átkapcsoló – az “új” szerkezet – felszerelése. Na itt megint előjött az a probléma amit már említettem korábban, nevezetesen az, hogy a vezérlő dobot nem tudtam koppanásig betolni a helyére. Olyan mintha a szimmering nem engedné be, mintha beleakadna a válla a szimmering belső tömítő-futó felületébe és nem engedné be a helyére a dobot ütközésig. Itt is berágtam egy cseppet, de addig erőltettem a dolgot mígnem csak bement teljesen – na jó kicsit szorult a dob, de leszartam, mert haladni akartam (ez is hiba volt!!!).
  11. Váltóolaj betöltése – OK.
  12. Porlasztó tömítésekkel felszerel, kipuff új tömítéssel szintén fel (tőcsavarokon mindenhol anyacserék!), láncok a helyükre, hátsó kerék rögzít és láncfeszesség beállít!!!
  13. Előgyújtás beállítás : na ez érdemel pár szót már csak azért is, mert nem vagyok biztos abban, hogy jól sikerült-e teljesen. Szóval a fórumon olvasható meg a szerelési útmutatóban szereplő leírások alapján – gyerekjáték ez!!! – gondoltam semmiség az egész. Gyertya kivesz, mágnes jelölés odaforgat ahová kell, és tolómérővel méregetés, dugattyú helyzet beállítás. Aha! Valaki elárulná hová lehet a tolómérő “talpát” feltámasztani olyan korrekt módon, hogy amikor a mérést a hengerbelógatott tüskével végzem az ne illegjen-billegjen és a dugóra merőlegesen is álljon?!?!? Elmondom hová : nincsen ilyen hely. A mezei kis ipari tolómérőt sehol nem lehet egzaktul megtámasztva a gyújtást tizedmiliméter pontosan beállítani!!!!! A sacc-per-kábé az viszont igen hatásosan bevethető módszer! Szóval hozzávetőlegesen kétszer is ugyanabban a pozícióban tartva az eszközt – szerintem – beállítottam az előgyújtást pikk-pakk! (Mára már van egy elképzelésem erre a dologra amit majd később leírok.)
  14. Levegőszűrő maszk felszerel, benzinellátórendszer plug-in, és remegő kézzel kitoltam a motort a ház elé – közben besötétedett…
  15. Benzincsap kinyit, karbi feltölt, kéz remeg, láb remeg : berúgom a motort! Nem indul, naná! Sebaj mégeccer-mégeccer, nah aha mintha elkapta volna… ráül és bebicikliz és elindult a gép.
  16. De micsoda hangon, illetve hangtalanul. Nem hittem a fülemnek! Igaz párszor lefulladt, gondolom a hideg motor meg a kis alapjárat miatt ami a szétkopott motorhoz volt állítva, szóval az alapjáraton erősítettem egy kicsit, így már nem állt le. Mentem egy lassú kört a szivatót kiugrasztva. Leírhatatlan élmény volt. Szépen “puhán” ment minden tengelyem, a motorzaj tizedére csökkent és most már a kipuffból hallottam csak a hangot, a motor az csendben muzsikált. Húzatgatni nem próbáltam, ez nehezemre is esett, de ott van benne az erő ez már biztos.
  17. Deklik feltétele után nem bírtam magammal, lementem a benzinkútra és tankoltam kannába 95-ös naftát amit bekevertem jó kb 23-25-ös keveréknek. Olyan szépen ment a moci, hogy el sem hittem, dagadt is a mellem rendesen.

kettőtizes

Nincsenek megjegyzések: